Legfrissebb hireink és eseményeink

 
„Az új év margójára”

„Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.” (Ézsaiás 43,19)
 
Az új tanév küszöbén állva, az új kihívásokon elmerengve, akaratlanul is elkalandoznak gondolataim az elmúlt hónapok élményei felé. Talán a dics-suliban kezdődött a változás, amikor az egyik esti alkalmon azt mondtam Istennek: én itt vagyok, átadok Neki mindent és szeretnék Belőle többet, kértem, hogy Ő vezessen, amerre akar. Isten komolyan vette a kérésemet és teljesen felforgatta az életem. Rá kellett ébrednem, hogy a félelem visszatartott attól, hogy azon a területen tanuljak tovább, amire Isten elhívott. Döntenem kellett, maradok a csónakban, puszta félelemből, vagy bátran kilépek az ismeretlen, hullámzó tengerre és hittel Istenre bízom magam. Az utóbbit választottam. Így hirtelen belecsöppentem egy teljesen új és szokatlan közegbe, semmi időm nem volt felkészülni arra, ami előttem áll. Egyszerűen rábíztam magam Istenre úgy, mint egy kisgyermek, aki őszinte hittel az édesapja kezébe adja a kezét és hagyja, hogy vezessék.
 
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”(Róma 8,14-15)
 
Arra bátorítok mindenkit, hogy merje teljes hittel rábízni magát Isten Atyai kezének vezetésére. Ő csodás szeretetével fogja irányítani lépteinket azon az úton, amelyet nekünk szánt.
Ne féljünk ismeretlen területekre lépni! Hagyjuk, hogy Isten újat és többet adjon nekünk Önmagából. Ha odaszánjuk magunkat, Ő új ajtókat nyit előttünk a szolgálatban és életünk minden területén megújulást hoz.
 
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55,8-9)
 
Nekem le kellett tennem az emberi terveimet, az emberi gondolataimat ahhoz, hogy Isten terve valósuljon meg az életemben. Nem könnyű döntés alárendelni a saját akaratunkat Isten akaratának, az Ő útját választani a saját elképzeléseink helyett. Megértettem, hogy Isten semmire sem kényszerít, én döntöm el, hogy engedek-e a hívásának, hogy elindulok-e az Ő útján, hogy kilépek-e a csónakból.
 
Az elmúlt hetekben volt alkalmam átélni azt, hogy Isten mennyire csodálatosan és emberi értelmet felülhaladó bölcsességgel tud vezetni. Így az új év előtt állva azt tanácsolom, tegyünk le minden tervünket  Isten kezébe. Egy sikeres év kulcsa talán az, hogy vezethetővé válunk Isten számára, így járhatunk az Ő tökéletes akaratában.
 
Szemenyei Zsuzsanna
___________________________________________________________________________________

Imameghallgatások áradata

,, Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Ezzel a csodálatos bátorítással kezdeném bizonyságom. Óvodás korom óta gyógyszerész szeretnék lenni, igazi szerelem volt számomra ez a pálya. Az elmúlt tanévben éltem át azt az időszakot, amikor tehettem azért, hogy bekerüljek erre az egyetemi karra, és mesélni szeretnék erről a pár hónapról.
Az elején úgy gondoltam hallgatok a felettem lévő diákokra, és elkezdem időben a tanulást. A probléma ezzel az volt, hogy nem az isteni bölcsességgel vettem át a tananyagot, számítási feladatokat, hanem mikor mihez volt kedvem, a szerint. Ez ment fél éven keresztül. Januárban részt vettem a 21 napos böjtben, ahol mindig imádkoztam az előttem álló érettségiért és felvételiért. Rengeteg Igét kaptam az Úrtól, párat le is írok Nektek:

,,Amit az igaz remél, annak örülni fog.” Példabeszédek 10:28
,, Benne van minden erőm, Ő vezet győzelemre.” Zsoltárok 18:2
,, Nem erővel, nem hatalommal, hanem az Én Szellemem által.” Zakariás 4:6
,, Az Úr küld nekem segítséget, nem hagyja, hogy lábam elcsússzon, szüntelen virraszt fölöttem, nem alszik el.” Zsoltárok 121:2-3
.. Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik Őt, meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.” Zsoltárok 145:19
..Kezéből kapják a győzelmet.” Zsoltárok 144:10

De lelki-szellemi fejlődésem, löketem miatt vissza kell térjek kicsit a múlt nyárhoz, amikor is 7 éves imameghallgatás után kaptam egy olyan keresztény közösséget, Titeket,(Debrecen Belvárosi Ifi) akik közé beépülhetek, akikért minden időben hálás lehetek, segítettetek, támogattatok, mindenben, amiben tudtatok.

Augusztus végétől rendszeresen hallgattam tanítást -addig csak akkor, ha keresztmamám itthon volt-, melyekből rengeteget tanultam, épültem. A Derek Prince-s tanítások közül a Megvallásokban rejlő erő hatására mindennap megvallottam hittel az Úrtól kapott Igéket, félelem és aggodalom után pedig még erőteljesebben. Egyik Ige, melyet ekkor kaptam:

,, Miért szomorkodsz lelkem? Miért nyugtalankodsz Bennem? Bízz Istenben és várj Rá, mert még hálát adok Neki, hogy megszabadított engem!” Zsoltárok 42:5

Továbbá van egy nagyszerű dal, amiben azt éneklik, hogy ,,Ne higgy a félelemnek, mert az becsap és félrevezet, Nagyobb az, aki benned van, nagyobb mindennél, Van segítség a Mennyből...” és igaz!

De az ördög próbált visszahúzni osztálytársak által is, viszont eközben formált az Úr folyamatosan. Az osztályban elég kevés emberről mondhattam, hogy őszinte barátom, inkább ellenem voltak az utolsó éven, de persze kettőn áll vagy bukik, én is hibás vagyok. Azonban mivel közösségi ember vagyok, zavart, és gondoltam, hogy délután lehetnék többet pár diáktársammal. De rájöttem, hogy Isten sokkal többet ér nekem, mint az a pár ember, illetve az Ige is mondja, hogy ,,Mit ér, ha megnyered a világot, de a lelked kárba menne?” Máté 16:26

Így hagytam őket. Ilyenkor Isten, családom, barátaim és Dávid mindig mellettem voltak, ha nem volt elég hitem, bátorítottak.

Dáviddal kapcsolatban pedig mikor kisgyerek voltam imádkoztam, hogy hamar megtudjam, ki lesz a férjem, de érettségi előtt azt mondtam az Úrnak, hogy végzős koromban ne legyen senkim, hogy csak a tanulásra koncentrálhassak. Aztán beláttam, hogy Isten időzítése tökéletes, ahogy az Ige is mondja. Dávidban végig békességem volt, ezt egyfajta jelként fogtam fel, de mindenképp igét szerettem volna kapni rá, ezekkel is elárasztott az Úr. Viszont a távkapcsolat is egyfajta próba volt, főleg amikor 3 hónapig nem találkoztunk. Azonban Isten nem hagyta, hogy szétmenjünk.

Egyre közelebb érve az érettségihez az izgalom is nagyobb volt. A középszintűeket letudva kicsit fellélegezhettem, de az első emelt szintűnél a sátán bepróbálkozott, fél órán keresztül hányinger tört rám, igazi harc volt. Tudtam, hogy keresztmamám és Dávid böjtöl értem és óriási áldás vár rám, illetve minden pont számít, különösen az emelteké. Így megvallásokat tettem, imádkoztam, és elhagyott az ördög.

A kémia emelttől még inkább tartottam, de előtte lévő nap tudtam, hogy szellemileg is jobban fel kell készülnöm, így böjtöltem hát, ahogy január óta minden szombaton is, valamint este Dávid felhívott egy közös imára.

Kémia írásbeli közben teljes nyugalmam volt, még ettem is közben! Biológia szóbeli előtt azt kértem az Úrtól, hogy ne genetikát húzzak, mert azok a legnehezebbek, és hála Istennek (nem azt húztam (embertant és növénytant). Már csak a kémián múlott minden. Oda is olyan tanárokat rendelt ki Isten, akik segítőkészek, rendesek voltak. Tételem nagyon könnyű volt, annyira, hogy meg is néztem, véletlenül nem közép szint keveredett-e közé. Kémia szóbelin megadták a maximális pontot, pedig nem gyakori, sőt, ez Isten kegyelme volt, mivel volt benne 1-2 hiba. Viszont az emelt írásbelimet lehúzták, fellebbeztünk a tanárommal, ahol a 3-ból 1 pontot kaptam meg, de ezért is hálás vagyok.

Végül eljött a középszintű szóbelik ideje, amikor már fáradt voltam, de egyik kedvenc igém szerint ,,Mindenre van erőm az Úrban, aki engem megerősít.”   

Annyi tételt még nem hagytam egy napra, tehát az is csoda volt, hogy elolvastam. Olyanokat húztam ki, amelyekre emlékeztem, pedig már összemosódott a legtöbb. Az elnökünk szigorú volt, de a végén még is volt hozzám egy kedves mondata, amin meglepődtem.

Van egy ige, amit megéltem most is, de ide is leírható. Példabeszédek 16:7: ,,Ha az Úrnak tetszik, ahogy élsz, még az ellenségeidet is kibékíti veled.”
A pontszámító kalkulátor használata mindennapossá vált nálam, és megnyugodtam, hogy bőven elegendő pontom van, de amikor kihirdették a pontokat meglepődtem, hogy annyi volt, mint nekem. Látszik, hogy az Úr alázatban tart, és erre tanít a Példabeszédek 11:2-ben is:
,,A kevélységgel a megszégyenülés, az alázatossággal pedig a bölcsesség jár együtt.”

De itt még nincs vége, hiszen ezután jött az albérlet- és lakótárskeresés. Hihetetlenül megáldott az Úr, nem csak gyönyörű lakással, hanem a tulajdonosokkal is, akiknek most lesz másodéves a lányuk gyógyszerészetin. Rendkívül segítőkész, több hasznos tanáccsal is ellátott, sok kérdésemre válaszolt, és megmutatta a klinika környékét úgy, hogy még otthonról sütit is hozott nekem.
A lakótárskeresés sem volt egyszerű, de türelmem formálása után kaptam egy olyan lányt, akivel csoporttársak leszünk. Hiszem, hogy az Úr akarta, hogy idejöjjön, ne orvosira. Még nem is lakunk együtt, és suliba sem járunk, de már ő és egy szerencsi lány is nyitott az ifire, ami nagy öröm számomra, dicsőség Istennek!

Apukám is orvosnak készült, de belátta, jobb, hogy gyógyszerész lett. Hiszem, hogy egy kicsit miattam is történt ez így, hiszen nem mindenben vagyok kellőképpen határozott. Így egyike lehetek azon kivételeseknek, akik egészen pici koruk óta tudják, mi a céljuk. Végső célom azonban a Menny!

Remélem bátorító volt a bizonyságom, és ne feledjétek:

„Ő ad erőt a megfáradottaknak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülnek a legkülönbek. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sas, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:29-31)
 

Braun Renáta
____________________________________________________________________________________________

Még hetvenhétszer is???
 
„Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”
Máté 18:21-22
 
Gyakran elgondolkodom azon, hogy egy-egy kérdésünk, gondolatunk, amit mi természetesnek ítélünk, hányszor csal mosolyt Jézus arcára… Keresztényként nap, mint nap azon dolgozunk, hogy egyre inkább hasonlatosakká váljunk Jézus Krisztushoz, mégis sokszor oly mértékig emberek vagyunk, hogy az Úr gondolatai egyes dolgokról igencsak magasan felülmúlják a mi elképzeléseinket.

Nézzük csak meg a fenti kis történetet Péterről. Péter a kedvencem a tanítványok közül. Ő volt az, aki bármilyen témával, elő mert állni a Mesternél… ő volt, aki elindult a vízen… és minden hibája ellenére Ő volt az, aki felismerte, hogy akit követnek, nem más, mint Krisztus, az Élő Isten Fia. Szóval ő a megbocsátás nehéz témáját is bátorkodott feltenni Jézusnak.  Péter nyilván sokat gondolkozhatott már a megbocsátásról, hisz még egy válaszlehetőséget is adott a Mesternek ezzel kapcsolatban: „-Még hétszer is?” Ebből a kérdésből kiérthető, Péter úgy érezte, hogy már ennyiszer igencsak nagylelkű dolog megbocsátani, és talán biztos is volt abban, hogy ezt Jézus sem kérné egy embertől. Micsoda megdöbbenés lehetett számára hallani Jézus válaszát: „még hetvenhétszer is.” Hűha! Ez megvalósíthatatlannak hangzik.
 
Péter bizonyára meglepődött, hogy a számára túlzásnak vélt hétszeri megbocsátás ilyen sokszorosára nő a Mester tanítása szerint. Péter elcsodálkozhatott a válaszon. Ma Te és én képzeljük magunkat Péter helyébe, amint sétálunk a Mester nyomdokaiban és fülünk hallatára mondja ezt: „még hetvenhétszer is.”!
A legtöbb ember úgy gondolja, csak akkor fogad el valaki szájából egy tanítást, ha az illető példát mutatott az adott dologban, vagyis hitelessé teszi azt, amit mond. Nos, Jézus igazán hitelessé tette mindezt. Próbáltam végiggondolni az elmúlt hónapban tett mulasztásaimat, bűneimet az Úr felé… lehetetlen összeszámolni, de sajnos biztosan több mint hetvenhét, és ez csak egy hónap az életemből. Olyan könnyedén jön a szánkra, hogy „Bocsáss meg Uram!”, mert tudjuk jól, hogy a megbocsátás működik. Dicsőség legyen Neki ezért! De működik-e a megbocsátás a mi részünkről is?

„Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, megbocsát néktek is Mennyei Atyátok.” Máté 6,14. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.”  Máté 7:2 
Jézus igazságos. Semmi mást nem vár a bocsánatáért cserébe, mint bűnbánatot és azt, hogy te is megbocsáss embertársaidnak. Ezt ötvenszer elmondott „Mi Atyánk” imádság, vagy temérdek adakozás sem váltja ki. 
Vajon kinek fontos a megbocsátás? Neked, vagy annak, aki megbántott? Nyilván jól fog esni az embertársadnak, ha már nem haragszol rá, azonban mégsem ez a jelentősebb. A valódi lényeg, hogy a te szívedben felszabadul rengeteg hely arra, hogy Jézus megtöltse azt szeretettel és örömmel. A megbocsátás lépése nem könnyű, de hasonlatos ahhoz, amikor Péter a vízre lépett, és Jézust figyelte.  Amíg Jézus vezet téged ebben a folyamatban, addig sikeresen véghez tudod vinni. Ő elkészíti a szíved talaját arra, hogy gyökerestől kihúzhasd a harag, bosszú szülte gazokat onnan. 
Felmerülhet a kérdés: „Azzal, hogy megbocsátok, elismerem azt, hogy nem volt helytelen, amit velem tettek?” – Ez nem feltétlenül igaz. A megbocsátással azt ismerjük el, hogy a gonosz felhasználva embertársunkat munkálkodott az adott dologban, de nem adunk sikert neki azzal, hogy sebekkel megmérgezze az életünket. Vagy éppen a megbocsájtással elismerhetjük azt, hogy tudunk adni új esélyt egy esendő embertársunknak, ahogyan mi is számtalan esélyt kaptunk. Az ördög azon munkálkodik, hogy megfosszon az örömödtől, a szabadságodtól. A harag az egyik közkedvelt kötele, amivel hosszú évekig képes megkötözni valakit. 

Személy szerint én azt tapasztaltam meg, hogy a legegyszerűbb már a csirájában elfojtani a megbántottság érzését. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy úgy kell tennünk, mintha semmi sem történt volna – sőt, sok esetben nagyon szükséges, hogy megbeszéljük a helyzetet -  de ne engedjünk akkora teret a megbántottság szülte haragnak, hogy az túl nagy helyet vegyen el a szívünkből. Hogyan lehetséges ez? Nem egyszer megéltem már, hogy a szavak gonosz nyilait felfogta egy pajzs, amely előttem volt, és nem engedte, hogy a nyilak a szívemig hatoljanak. Nos, Jézustól kaphatjuk ezt a pajzsot (a Hit pajzsát). Használjuk minden nap!
Pintér Bélának erre is van egy nagyszerű éneke: „Homokba kell írni a szót, ami annyira fájt, hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd.”

Nagy Róbertné Dózsa Anita

Események

Szeptember 2016
H K Sz Cs P Szo V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Ki van jelen?

Oldalainkat 11 vendég és 0 tag böngészi