Legfrissebb hireink és eseményeink

 

Idejében szólni…

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” Példabeszédek 25, 11

Kezdetben érdeklődve és kis fenntartásokkal olvastam ezt az Igeszakaszt, mert azt éreztem, hogy ez a kép túl szép, kicsit talán giccses is. Nem elég, hogy aranyalma, de még ezüst tálcán is szolgálják fel.

Ha egyszerű költő írta volna, akkor nem kellene elidőznünk ezen, legyinthetnénk, hogy csak a költői szabadság műve. De mikor az élő Isten ihlet ilyen sorokat, akkor sejthetjük, hogy érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért olyan értékes valami, amit helyén, tehát éppen időben mondanak ki – nem túl korán és nem is későn. Erre talán legjobb példával az emberi kapcsolataink szolgálnak.

Bármelyik kötelékről legyen szó az életünkben, azt elég helyről halljuk és talán meg is tanultuk már, hogy az őszinte, nyílt és akadálymentes kommunikáció nélkülözhetetlen az egészséges működéshez, mégha néha nehéz is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy meggondolás nélkül bárkinek a fejéhez vághatunk bármit, amikor csak jólesik.

A szavainkban erő van a felépítésre, de ugyanez az erő össze is dönthet valaki mást, ha nem a megfelelő hangnemben és időben hangzik el. Nem elég, hogy amit a másik elé tárunk, olyan tápláló és értékes legyen, mint az aranyalma, de az is fontos, hogy milyen formában adjuk elő.

Isten közlését néha titokzatosnak találjuk, van, hogy azt érezzük, hogy szűkszavú vagy bizonyos életszakaszokban hallgatáson is kaphatjuk, amikor mi valami egész mást várnánk. Azonban, ha jobban meggondolom, Ő a Bölcsesség. A beszédünkben is arra kell törekednünk, hogy Hozzá hasonlókká alakuljunk. Ő nem árul el valamit hamarabb, mint azt tudnunk kellene. Nem akasztja a nyakunkba az elhívásunk súlyát, a leendő Párunk személyét sem fedi fel vagy nem árulja el előre, hol bukunk el legközelebb, míg nem vagyunk készen rá és ez így van jól.

Ezzel szemben, mi annyiszor szeretnénk a megmondó emberek lenni a testvéreink, szeretteink, barátaink életében. Akik előre tudják, hogy mit kellene tenni, mi az, ami helytelen a másik jellemében vagy hol kellene már tartani ennyi idős hívőként. Vagy szinte nyomást érzünk belül (és itt nem pont a Lélek késztetésére gondolok J), hogy kielemezzük utólag, hogy valaki miért beteg éppen, miért nem sikerült még munkát vagy párt találnia.

Ez a két kommunikációs forma merőben eltér egymástól, és én arra hívlak ma Titeket, hogy igyekezzünk a Példaképünkre hasonlítani ezen a területen is. Vizsgáljuk meg, hogy amit mondani szeretnénk a másiknak, az az Ő érdekében hangozna-e el vagy a saját megkönnyebbülésünkre? Hogy nincs-e túl korán ahhoz, hogy erről beszéljünk? Esetleg nincs-e már túl késő ahhoz, hogy ezt mi is felemlegessük, tudjuk-e még ezzel előrébb mozdítani a helyzetet vádlás és kárhoztatás nélkül?

Ha ezek fényében a mondanivalónk megállja a helyét, akkor biztos vagyok benne, hogy tápláló aranyalma lesz, építő ezüsttányéron.

Varga-Béres Mónika
______________________________________________________________________________

Isten ígéretei

Kedves Testvér!

Minden nap szembesülünk megpróbáltatásokkal. Ahhoz hogy ezeket a próbákat ki tudjuk állni, szükségünk van némi támaszra, némi támaszra Istentől!
Olykor a környezetünk nem nyújtja a legjobb támaszt arra, hogy nekünk, keresztényeknek szimpatikus legyen.
Sok olyan dolog, mint a káromlás és a megromlott világ látványa már-már feldühíti az embert.
Az, hogy Te visszafogd magad egy adott szituációban és ne legyél dühös másra, tudj hamarabb megbocsátani, mint más, ne vegyél fel világi szokásokat, mondj nemet a világi dolgokra, a használati cikkekre, a bulizás helyett inkább a legjobb barátoddal, Jézus Krisztussal töltsd az időd! Mondhatod, hogy nehéz! De hidd el, megéri közeledni Jézus felé, megismerni Őt és szabad-örök életet élni!
Bízz Jézus Krisztusban, Ő mindig veled lesz bárhol is jársz! Ő lát téged és megvigasztal!
Támaszkodj Jézusra, mert Ő a legnagyobb szikla, a legbiztonságosabb vár! Az örök élet útja, mert Ő a világ világossága!

Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” János 8:12

Bátorítások és ígéretek!

„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.” Róma 15:13

Az egyik nap a nagypapám megkérdezte a bátyámat:
„Tibikém, szerinted milyen embernek van reménye?”
Tibi azt válaszolta: Az Istent hívő embernek!
Ez nekem nagyon sokat jelentett abban a pillanatban!

Minden nap lefekszünk abban reménykedve, hogy reggel felkelünk, napról-napra úgy élünk, hogy bízunk Istenben, hogy megsegít bennünket! Ezért nagyon hálásnak kell lenni! Hálásnak kell lenni azért, hogy tudunk bízni és reménykedni Istenben és az Ő oltalmában!

„Minden nap veletek leszek az világ végezetéig!” Máté 28:20

Vegyétek fel Isten fegyverzetét és harcoljatok bátran a próbákban!
„Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.” Efézus 6:13-17

Isten fegyverzete:
Igazságosság öve
Igazság mellvasa
Békesség saruja
Hit pajzsa
Üdvösség sisakja
Lélek kardja

Legyetek áldottak!
Bordás Barnabás
____________________________________________________________________________________

Próbálj meg engem!

Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse." Jakab 1,2-3

Drága jó Jakabunk szavai első hallásra érthetetlennek tűnhetnek. Miért is kellene örülni annak, ha nehézségeink vannak, miért örüljünk annak, ha elvesztünk valamit vagy netán valakit, ami nagyon fontos nekünk, vagy anyagi helyzetünk vészessé válik, esetleg egy kemény betegség vesz erőt rajtunk?

Jakab meg is adja a választ: állhatatosságot, tehát kitartást nyer hitünk, erősebb lesz, még inkább alakul Istenfüggőségünk. Valamint, ha nem érnek minket próbák, akkor nem is vagyunk igazából keresztények, mert nincs hitünk, amit meg lehetne próbálni.

Ezért is örülhetünk, mert ha próbáink vannak, akkor tudhatjuk, hogy az Úr valami nagyot készített számunkra, mélyebbre akar vinni a megismerésében, és tudtunkra adja, hogy bizony a fiai vagyunk, ne kényelmesedjünk el, tanítani akar valamire. A hitbeli növekedésünk alapvető feltétele a próba.

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! Zsolt 139,23

Mondogathatom én, hogy anélkül is hiszek eléggé, hogy mindenféle próbákat kell kiállnom, de nem. Sajnos vagy nem sajnos, de emberi természetünk mindig a könnyebbik út felé húz, az Isten kénytelen ilyen eszközökhöz folyamodni, hogy megbizonyosodjon, mennyire vetettük belé a bizalmunkat. Csak egy próbában derül ki, hogy valójában kihez is fordulunk először, kit keresünk, mi a reakciónk az adott helyzetre. Nagyon jó visszacsatolás magunk felé és persze Isten felé is. A jó hozzáállás, ha a Zsoltárossal együtt mi is kérjük, hogy próbáljon meg minket az Úr.

Plusz milyen jó az ígéret, hogy nem hagy minket feljebb kísérteni, mint amit el tudunk viselni. (ld. 1Kor 10, 13). Ez máris egy ígéret arra, hogy képesek vagyunk elviselni a ránk nehezedő nyomást. Nem az érzéseinkre kell támaszkodnunk, hanem Istenre. Bár úgy tűnik, levette rólunk tekintetét, de valójában ilyet soha nem tesz, mindig figyel ránk, várja, hogy megszólítsuk, és Ő megmutathassa magát. Tudja, hogy ha kiálljuk a próbát, az Ő neve dicsőséget szerez. Egy-egy kiállt próba ütőkártya a kezünkben és Isten kezében is a Sátán ellen. Mikor Isten előtt vádol minket, Isten megmutatja, hogy az én gyermekem kiállta a próbákat, nincs hatalma felette.

A ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.  1Pét 1,6

Ahhoz, hogy az élet koronáját elnyerjük, megpróbált hitünknek kell lennie. Nem saját érzéseinken alapuló, a valóságban semmit nem érő hitnek, hanem Isten által elfogadott, győztes hitnek. Egy győztes próba után nagyon könnyen elbízza magát az ember, a büszkeség könnyen erőt vesz rajtunk, amikor mondjuk egy korábbi bűnt sokáig nem követünk el újra. Ilyenkor jön Isten, és letöri a szarvunk, szinte biztos, hogy elbukunk benne. Megmutatja, hogy a saját erőnk semmi, megmutatja, hogy kegyelem nélkül, Krisztus áldozata nélkül nem érünk semmit. Ugyanolyan bűnösek vagyunk, csak a kegyelem az, ami által szentek vagyunk Isten szemei előtt.

Ahogyan egy vasárnap Márk elmondta a gyülekezetünkben, cselekedetekkel nem pótolhatjuk ki Isten munkáját, az már tökéletes, ahhoz nem lehet hozzátenni. Nem mi leszünk jobbak, hanem a kegyelemből tapasztalunk meg többet, jobban megértjük, mit tett értünk Isten Krisztuson keresztül. Így növekszik a hitünk, próbáról-próbára.

Ez legyen a célunk, más ne számítson, csak hogy Urunk megláthassuk, elmondhassa rólunk, hogy ki vagyunk próbálva, büszke lehessen ránk.

Varga Róbert

Események

December 2016
H K Sz Cs P Szo V
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Ki van jelen?

Oldalainkat 140 vendég és 0 tag böngészi