Legfrissebb hireink és eseményeink

 
Felülről való születés jelentősége, fontossága

A téma elmélyülése előtt, célszerű megmagyarázni mit is értünk a cím alatt. Jézus beszél először, arról, hogy az embernek hitből fakadóan újjá kell születnie. Az ószövetségi idők után Keresztelő János beszél a megtérés üzenetéről és fontosságáról. Ez elengedhetetlen az újjászületéshez.
A kérdés azonnal adódik, hogy akkor ez két különböző jelenség, vagy nem? Egyszerre történik meg vagy teljesen külön időben? Megoszlanak a vélemények.

Jézus Nikodémusszal (János ev. 3.) beszél először az újjászületésről, aki farizeus volt, tehát Istenben hívő, az akkori zsidó hitet teljes mértékben gyakorló ember volt.

Tehát Jézus mind újonnan megtérőknek, mind azoknak az Istenben hívőknek is mondja, akik nem ismerték eddig az újjászületés fontosságát.

E rövid pontosítás után, tehát tudjuk, hogy a felülről való születés az újjászületést jelenti. Jézus azt mondja, hogy az, aki nem születik „víztől és lélektől” újjá, az nem mehet be az Isten országába (János ev. 3,5.). Fontos tudnunk, hogy az újjá vagy helyesebben [újonnan] azaz [felülről] való születés egy új élet kezdetét jelenti, mely nem mástól, mint Istentől származik.

Tehát kimondhatjuk, hogy Jézus egy keresztségről beszél, a test (óemberi természet) haláláról, és a Lélek (újember) feltámadásáról a Lélek újjászületéséről. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten országába kerüljön ama napon lelkünk. További pontosításra kényszerülünk, mivel az itt leírtak állítását, és a jézusi kijelentést a magyar fordítás nem adja vissza teljes pontossággal.

Többen úgy vélik, hogy a „víz” alatt a bemerítkezést, (vízzel való keresztséget), a „lélek” pedig a Szentlélekkel való betöltekezés értelmezhető. János evangéliumát teljes egészében nézve, láthatjuk, hogy a víz több esetben (János ev. 4,14; János ev. 7,38) a Lelket és annak is az életet adó hatalmát jelképezi. Tehát a „víztől és lélektől” közötti [és] kötőszót szükséges [azaz]-ként értelmeznünk és így rögtön kitűnik, hogy nem magáról a fizikai tevékenységről, hanem a szellemi manifesztációról beszél. Így hangzik helyesen: „víztől, azaz Lélektől”.

Miért volt fontos ezt tisztázni? Mert így kapjuk meg a címünk válaszát. Miért fontos tehát a felülről való születés? Mert Isten nem csak a testünket, még inkább a lelkünket akarja megváltani. A vele való járásunk itt a földön, továbbá minden áldását csak az újjászületés után kaphatjuk meg. Így a vízkeresztség, és a Lélek (Szentlélek) keresztség egymástól független. Mégis mindkettőnek egy célja van, hogy a szellemünk (lelkünk) meneküljön meg az örök haláltól. Fontos továbbá látnunk ezek fényében, hogy felülről való születés nem ugyanaz a Szentlélek ajándékainak keresztségével. Tehát három nagyon fontos kérdést kapunk így a végére.
  1. A víz és a lélek keresztség egy időben következik- e be?
  2. A víz és a lélek keresztség két különböző keresztség-e?
  3. A lélek keresztsége a felülről való születés, azaz újjászületés a Szentlélek ajándékainak keresztsége-e?
Az első két kérdésre megkaptuk a választ, a harmadik kérdés szorul még némi magyarázatra. Valóban, a Lélektől (felülről) való születés nem a Szentlélek ajándékainak keresztsége, mégis azt láthatjuk a Bibliában, hogy egymást követő keresztségekről beszélünk. Az apostolok cselekedetei tudósít arról, (Jézus keresztsége, Kornélius háza népe), hogy a Lélektől való születés, majd a Szentlélek automatikus keresztsége (ajándékainak megnyilvánulása) következik, egymást nem felcserélve, nem megelőzve, nem helyettesítve. Véleményem szerint a vízkeresztség (bemerítkezés) nem feltétele az újjászületésnek, azonban az újjászületés (felülről való születés) elengedhetetlen a Szentlélek keresztséghez (Lélek ajándékainak megnyilvánulása).

Fontos hangsúlyoznom, hogy a bemerítkezés (vízkeresztség) semmiképp nem elhagyható, mivel hitünk gyakorlati, megnyilvánulása is egyben. Minden keresztség szükséges a teljes keresztény élethez.

Végezetül választ is adok arra miért fontos tehát a felülről való születés?

Úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg ez nem történik meg (felülről való születés) Jézus mondja, el sem indul igazán Krisztus-hitünk. Nincs változás, teljes megfordulás régi életünktől, nincs hitből fakadó teljes megtérés (újjászületés), az ember csak tehernek fogja érezni a keresztény életet.
Pedig Jézus világosan kijelenti: „az én igám könnyű és gyönyörűséges” (Máté 11,30.). Az újjászületés mindenhez a kulcs, amit Isten adhat számunkra. Innen indul keresztény életünk, innen beszélhetünk igazán boldog életről. Bátorítalak arra, hogy ha ez még nem történt meg az életedben, add át szíved Jézusnak teljes hittel. Ha már keresztény vagy és úgy érzed ez az élet nehéz számodra, fontold meg a fent leírtakat és tedd meg a lépést Isten felé, kérd az újjászületés kegyelmi ajándékát. Teljesen biztos vagyok abban, hogy megváltozik életed, gondolkozásmódod. Az Úr legyen veletek!

Nagy Róbert

A megtérésem története

„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsidók 4:15-16)
A megtérés és a bemerítkezés ugyan az? Vagy egyenlő? Vagy esetleg az egyik fontosabb, mint a másik? Mi értelme a bemerítkezésnek, ha nincsen egy alap letéve, amit utána Isten tudna építeni bennünk?
Én keresztény családban nőttem fel, emiatt sokan gondolják, hogy akik keresztény családban nőnek fel, azoknak minden olyan könnyű és egyszerűen megy. Ez nem így van. Az ember annyi mindent megtapasztal gyermekkorától kezdve, hogy a hite megrendül, és a gyülekezetbe való járása szép lassan elillan, és mire elérne oda, hogy megtérjen és bemerítkezzen belefárad az egész hitéletbe és nem történnek meg ezek a fontos dolgok az életében. Sajnos, ma már annyira könnyen, egyszerűen és megszokottan kezelik ezeket a dolgokat, mint pl.: a bemerítkezést, hogy ma már nincsenek olyanok, akiknek elég ha bemerítkeznek, mert azt hiszik, hogy ez a megtérés és, hogy ezzel minden rendben van. De ez nem így van, én nem így gondolom! Térj meg és aztán merítkezz be!! Nekem a szüleim ezt tanították és igazuk van.
Sokan kérdezték, hogy én mikor fogok bemerítkezni, de mindenkinek ugyan azt a választ tudtam adni: majd ha eljön az ideje. Ha az ember nincs megtérve, előbb-utóbb megbukik az élete egy bizonyos ponton. Az egész életében megmutatkozik, legyen az házasság vagy akár gyermeknevelés, és bármi egyéb. Az én megtérésem egy folyamat volt, ami hosszú, ám még is rövid volt. Isten legelőször akkor érintett meg, amikor bekerültem az ifibe és elkezdtem rendszeresen járni, majd ez így haladt szépen lassan. Viszont ami az életemben a legnagyobb pont volt, az a 2016-os év nyarán volt, a Dicsőítő Iskolában, más néven Dics Suli. A Dics Suli utolsó napján előre lehet menni, és a vezetők imádkoznak azokért akik készek és szeretnék átadni az életüket Krisztusnak. Úgy éreztem ki kellene mennem előre, mert itt az idő. De nem tettem meg, mert féltem, hogy az emberek mit fognak szólni, hogy fognak utána rám nézni és legfőképpen, hogy hogyan fognak hozzám viszonyulni és, hogy óriási lesz az elvárás. Ilyen dolgok forogtak a fejemben akkoriban, habár vissza gondolva elég nagy butaság volt. De vajon miért? Azért mert én belül ilyen voltam. Nagyon sokat ítélkeztem és sokszor gondoltam rosszat másokról. Ezek után az érzések egyre csak fokozódtak bennem és a döntés, hogy átadom az életemet Krisztusnak.

Nagyon sokat beszélgettem ezekről a dolgokról a szüleimmel és az Ifi vezetővel, Anitával. Az iskola egyre nehezebb volt, egyre nagyobb támadások értek.
Míg ezekre figyeltem, nem vettem észre, hogy eltávolodtam Istentől és alig-alig imádkozom és nem vettem észre, hogy vannak bennem kérdések. Sokszor éreztem úgy, hogy Isten nem hallgat meg és nem hallgatja meg az én kéréseimet.

Ekkor kaptam egy igét, ami helyre tett elég keményen:

„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök.” (Jelenések 2:1-6).

Mikor a 2017-es évbe léptünk, Anyáékkal igét húztunk és egy olyan igét kaptam, ami világosan leírta, hogy nagy változás lesz az életemben, viszont én egy idő után elhanyagoltam és nem figyeltem az igére. De aztán eljött a 2017-es Dics Suli. Ekkor minden megváltozott. Minden este megújult erővel mentem haza és hálával a szívemben feküdtem le minden este. A Dics Suliban, már annyian voltunk, hogy nem fértünk be a Lovardába, így az utolsó két estét a Főnix csarnokban kellett megtartani. Az utolsó előtti este egy olyan dolog történt, amit még a Dics Suli soha nem csinált: a Próféta iskolával összedolgoztak. Amikor bementünk a Főnix csarnokba, kaptunk egy kártyát, amin egy szám volt. Senki nem tudta mi az a szám, amíg el nem értünk az este azon részéhez, amikor elmondták, hogy minden oszlopon van egy szám és mindegyik oszlopnál áll két prófétai szolgálattal felkent ember, így a kártyánkon való számmal meggyező oszlophoz odamehettünk, ha akartunk. Én sokat gondolkoztam, hogy menjek oda, vagy ne menjek. Aztán oda mentem és minden bennem lévő kérdésre megkaptam a választ, amire annyira vártam. Nagyon boldog volt a szívem és megkönnyebbült, mert nagyon sokáig azt hittem, hogy rosszul imádkozom azokért a dolgokért és ezért nem kapok rájuk választ, és magamat hibáztattam. Azokat a kérdéseket, amik bennem voltak, még a szüleimnek sem mondtam el. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez nagyon megérintett. Legalább is azt hittem, hogy minden kérdésemre választ kaptam. Egy valamire viszont nem, amit én magam sem tudtam, hogy van bennem egy ilyen kérdés is.

A kérdés pedig ez volt: „Istenem! Most van az a pillanat, amikor át kell adnom az én életemet Neked?” Furcsán hangzik, mivel tudtam, hogy ezen a 2017-es Dics Sulin fogok megtérni. Valahogy tudtam. És ekkor odajött egy lány hozzám, akit nem ismertem és Ő se ismert engem és akkor azt mondta: „Ne küzdj ellene, hanem légy szabad. Engedd, hogy cselekedjen az életedben Isten, viszont ehhez be kell engedned a szívedbe. Ma beakar térni a te szívedbe. Fogadd el Őt ma!” És ekkor megkaptam a választ. Azóta nincs bennem kétely vagy bizonytalanság.

Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy akkor van megtérve valaki, ha mindig felemeli a kezét és mindig be van csukva a szeme. De rájöttem, hogy nem. Nem akkor van megtérve valaki, ha ezt mind csinálja és még csak nem is ettől lesz hiteles. Az ember akkor tegye ezeket, ha valóban úgy érzi, hogy ezt kell tennie. Nem ez ad hitelességet, hanem az életünk. Isten nem azt nézi, hogy be van-e csukva a szemed vagy sem. Vagy, hogy fel van-e emelve a kezed vagy sem. Hanem azt, hogy milyen az életed és a szíved. Hogy meg vagy-e térve. Felemelheted a kezed, viszont ez mit sem ér, ha nincs mögötte semmi, csak egy nagy adag üres képmutatás.
Meg vagy térve? Ha nem, akkor engedd, hogy Isten, egy szikla szilárd, biztos alapja legyen az életednek!
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.” (II. Korintus 7:10)

Bordás Mariann

Kezdj el új életben járni!

ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát… Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. ….. Szükség néktek újonnan születnetek.” (János 3.3-7)

Bár nem az újjászületés a témám, hadd kezdjem ezzel az Igével, amit Jézus mondott Nikodémusnak. Az új életben való járásnak ugyanis ez a startpontja, ezzel veszi kezdetét. Ezt a természetfeletti újjáteremtő munkát maga a Szent Szellem végzi el bennünk, felélesztve a korábban halott szellemünket, hogy az Istennel való kapcsolat helyreálljon, hitünk legyen. A gondolkodásunk megváltozik, a testies dolgok helyett a krisztusiakra törekszünk.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2 Kor 5:17)

Az új életben való járás azt jelenti, hogy szabadok vagyunk a bűn hatalmától, tehát a kísértéseknek, vágyaknak már nincs erejük rajtunk, nem tud fogást találni. Egy valósággal szabad életet élhetünk Jézusban, egy bűn nélküli életet. Feltehetjük a kérdést, hogy elértük már-e ezt a szintet? Kicsit olyan megfoghatatlannak tűnik, pedig nem az. Az Ige szerint az újjászületett, Jézusban élő ember képes bűn nélkül élni.

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. (1 János 5:18)

Az én életemben ott van még a bűnnel való hadakozás, nem tagadom, de tudom, hogy az Úrtól jön a szabadítás, ahogy Jónás mondja. Azt gondolom, hogy ahogy a megtérés, ez is egy folyamat. Elindulunk a szoros kapun át a keskeny ösvényen, és ahogy haladunk jönnek fel azok a vétkek és bűnök, amelyeket el kell hagynunk. Magunktól persze lehetetlen, de Isten meg tud szabadítani, sőt azért hozza fel a bűnbánatot a Szent Szellem bennünk, hogy ezekből megtérve és elfordulva fokozatosan levetkőzzük az óemberi cselekedetünket, és felöltsük az újat, azaz levágja rólunk a vadhajtásokat, amely fájdalommal jár, de öröm a vége.

Ehhez az úthoz elengedhetetlen, hogy a Szent Szellemmel közösségben legyünk, mert ő az aki megtérésre indít bennünket, ezenfelül hitet fakaszt bennünk, mert van új természetfölötti életben való járás, amit hit által tudunk megragadni. Már az Ószövetségben ki lett jelentve, hogy az igaz ember hit által fog élni, nincs ez másképp ma sem. Meg kell ragadni hittel a bűnből való szabadulást, hogy új életben járhassunk.

„Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. (Róma 8,22-23)

Ahogy az előzőekben volt szó róla, szellemünk fel lett támasztva, az újjászületésünk, testünk azonban még nem a megdicsőült, feltámadott test, ami úgy gondolom a hívő élet legnagyobb ,,problémája”, persze ideiglenesen. Tehát amíg halandó testünk megváltása nem következik be addig folyamatos a harc a szellem és test között, Pál apostol viszont buzdít arra, hogy a szellem által öldököljük meg a test cselekedeteit, így tudunk új életben járni.

Egyedül Jézus nem követett el bűnt egész élete során az emberek közül, tehát meg kell hozni azt a döntést, hogy Jézus uralkodjon az egónk és vágyaink felett, akkor tudunk bűn nélküli, új életben járni már itt a Földön is. Szerintem ez nehéz döntés, mert önmagunk megtagadását jelenti, de a szellemben való járás ez; hogy ne önmagunknak éljünk, hanem éljünk Jézus Krisztusnak.

„Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. …. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste,hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele.”(Róma 6:4-8)

Az Úr áldjon!
Nagy Dávid

Ki van jelen?

Oldalainkat 14 vendég és 0 tag böngészi