Legfrissebb hireink és eseményeink

 

Erőssé teszel, tágas térre vezeted lábam..

E sorokat olvasva, nyomban egy dal zendül fel bennem. Szerintem minden istenfélőnek, ugyanaz a dal jut eszébe. Pörgős, bátorító, sokatmondó szöveggel. Egy dal, amely reménységet hoz a szívünkbe arra nézve, hogy Isten igenis jó dolgokat tervezett felőlünk, hogy Vele új erőre kapunk, és ha Benne bízunk, akkor Ő erős kősziklánk! Soha el nem hagy, sőt kész megáldani minket!

Az első két szó "Erőssé teszel", ami egyben a dal refrénjének szintén első két szava, máris egy kérdést hoz fel bennem: Mikor kellett erőssé tegyen az Úr?

Ha Jézust nem ismerném, talán azt mondanám, hogy az akaraterő és a fizikai egészség adja a szükséges erőt, azonban mi, Istennek fiai és leányai hiszem, hogy másként gondoljuk és tapasztaljuk.

Nincs olyan dolog, melynek megtételéhez mellőzni tudnánk Isten erejét.

Erő kell, hogy elvégezd a fizikai teendőket: reggeli, beágyazás, iskola, munkahely... erő, hogy köszöntsd a körülötted élőket, hogy örülj, szeress, hogy segíts.            

"Felemeled saját terheid és segítesz másoknak is, emelni, ami nehéz nekik. Néha egy szóval, megértő rátekintéssel, mosollyal, az együtt-sírással vagy örüléssel és van, hogy fizikailag is, vagy a pénzeddel." Kapunk erőt, hogy megtegyük ezeket! Van erőnk szembenézni a problémákkal, konfliktusokkal és arra is van, hogy megoldást keressünk rájuk.  Erőt, hogy gondolkodjunk, szóljunk és hallgassunk, ha kell. Ezt az erőt, Krisztus által kapjuk meg!

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Filippi 4:13

Talán azt kérdezed, hogy hogyan kapcsolódik ez hozzám!?                      

Nos, nem is érteném a fentebb leírtakat, ha nem léptem volna túl az Úr kifogyhatatlan erejével, életem egyik nehéz időszakán. Nem volt még részem megtapasztalni, a teherhordozás ilyen mértékű szintjét. Késznek lenni a folyamatos bátorításra, örömet, erőt és vigasztalást csempészni megannyi szóba, amely visszaadhatja egy végső stádiumú daganatos személy életkedvét, lelki erejét, hitét az Úrban és reménységét a jövőre nézve, egy óriási feladat, amit az ember egymaga egyszerűen képtelen véghezvinni. Nem is voltam rá képes... . Voltak helyzetek és pillanatok, amikor a szívem már nem bírta, összeroskadt a terhek és a szomorúság miatt. Vádolt és hazugsággal próbálkozott az ellenség. Ám ekkor jött az Úr, az Ő szabadító erejével, hogy levegye rólam, amit nem is kellett volna hordanom. Eljött, hogy megmentse szívem s, hogy újra örömmel töltse el azt!

"Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt!" Zsoltárok 138:3

Mára már látom, hogy ezek útján akart legyengíteni, elcsüggeszteni és bezárni az ellenség, egy olyan dobozba, ahova nem szűrődik be az Úr világossága; ahol azt hitte megfeledkezem a Megváltómról és majd elfordulok Tőle, azonban e helyett, Isten kiragadott a mélyből és tágas térre vitt ki engem. Egy olyan helyre, ahol jólét és felvirágzás vár! Ő, a soha meg nem gyengülő Vigasztalónk!

"Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat."  Zsoltárok 31:8-9

Áldás Rád!

Vigh Vivien
_________________________________________________________________________

A Karácsony és ami mögötte van,

,,Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt.” Dániel 7:25

Engem ért a megtiszteltetés, hogy az ünnepekkel kapcsolatosan írjak, megpróbálom egy újfajta megközelítéssel bemutatni ezt az ünnepet.

Szerintem a Karácsony illúzió, blöff, látványos, de annál felszínesebb esemény, amely minden egyes évvel egyre jobban felkapottabb lesz, és hatalmas „láz” uralkodik el ilyenkor az embereken, és ilyenkor mindenki úgy tesz ahogy általában nem szokott (ezzel feltétlen nincs baj).

Pár hete megkérdezték tőlem, hogy ünneplem-e a Karácsonyt (a kérdező tudta, hogy keresztény vagyok), állítunk-e fát, megajándékozzuk egymást stb. Erre azt tudtam válaszolni, hogy gyermekkoromban igen, pár éve már nem, mert nem érezzük szükségét a családban, bár ajándékozás még van valamilyen formában. Inkább nagyobb közösségi életben van jelen a Karácsony nálam. Arra volt kíváncsi, hogy mi keresztények, ünneplünk-e, én azt mondtam embere válogatja. Azt meg tudtuk beszélni, hogy megajándékozni egymást, szeretni mindennap lehet, illetve kell, nincs ez eseményhez, naphoz kötve.

Szerintem a Karácsony azért nem keresztény ünnep (amellett hogy a Bibliában nem szerepel) mert a világ diktálja és generálja.

Hadd mondjak egy példát: éveken át néztem az úgynevezett tehetség-kutató műsorokat és akaratlanul megváltoztatták az értékrendemet negatívan. Felületessé tettek, az volt a nyerő, a befutó, a szimpatikus, aki szép volt, jó megjelenésű és kezdtem e szerint gondolkozni, kevésbé szeretni azt, aki nem olyan külsővel rendelkezett. Arról nem is beszélve, hogy milyen lenge ruhákban engedik ki a versenyző hölgyeket.

A lényeg: megy az agymosás a világban a média által, ennek kell lenned, ezt kell megvenned, neked is bezsongva kell lenned bizonyos időszakokban, mert különben egy senki vagy. Amikor próbáltam idomulni a világhoz előbb az orrfacsaró bűzét vettem magamra, aztán megfertőzött a semmit mondásba burkolt hamis illúziók hite, hogy végül önmagam fontoskodó vátesztudatába fulladjak bele, és váljak előbb paródiává, majd otromba keléssé a foszladozó holttesten, de hála legyen Jézus Krisztusnak, hogy nem kellett így maradnom!

Szerintem itt is az a cél, hogy legyünk felületesek, várjuk a Mikulást, öltözzünk rénszarvasos pulcsiba, dekoráljuk ki a fenyőfát, mindent csináljunk, csak felejtsük el Jézust!

Még mielőtt gondolnád, a Karácsony nem biztos, hogy Krisztus születési dátuma, ez a Bibliából egyértelműen nem derül ki, de megad egyéb olyan adatokat, amelyekkel kutatva ki lehet deríteni. Egyrészt, másrészt az ünnepelt felnőtt embert nem illik lekiskorúzni, márpedig a világ „kis Jézuskát” emleget, holott tudjuk, hogy ő felnőtt, és Jézus Krisztus kvintesszenciája, a teremtés lényege, az Ő remekműve a Golgotai kereszthalála és feltámadása!

Egyáltalán nem ítélek el senkit, mert ünnepel, nem is ezért íródott a poszt, én csak a világ befolyását akartam bemutatni ez által, ahogy a kezdő igében is szerepel, minden eszközt megpróbál a Sátán hogy az életünket, felszínessé, kiüresedetté és üressé tegye, amiben néha vannak fellángolások (ünnepi eksztázisok). Mert talán ez a legjobb a látszat fenntartására, valahogy el kell hitetni az emberekkel, hogy boldog életük van, de az az igazság, hogy ez Isten nélkül nincs így.

Az ünnepekkel nincs gond, kell, hogy az ember fáradságos munkája után megpihenjen, a család együtt legyen, a kapcsolatokat ápoljuk, ha neked erről szól a Karácsony azt szerintem jól teszed, a Bibliában is ezért voltak az ünnepek valamint az Istennek való hálaadásért.

Az ÚR áldjon kedves olvasó!

Nagy Dávid

________________________________________________________________________

A reménység nem szégyenít meg

„Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”    Róma 5:3-5

Tilos elveszítened a reményedet, mert akkor oda a hited!!

Ugyanis: „ A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

Így aztán jöhet bármilyen nehézség, kihívás vagy küzdelem, azokat el kell tűrni. Nem véletlenül történnek! Igen, a „De miért van ez? Miért történik?” kérdéseidre van válasz. Lehet, hogy nem egy-két nap múlva tudod meg, de van válasz Istennél minden kérdésedre!

Van az úgy, hogy anya meg apa megmondja, hogy mosogass fel, vagy sepregess ki. Erre a gyermek megkérdezi: „Jó, de miért kell? Vagy miért pont én?” És a szülő azt feleli: „Mert azt mondtam” vagy „Mert most Neked kell.” Olyankor nincs kibúvó, meg kell csinálni és el kell tűrnöd, hogy ez most a Te feladatod.

Olykor háborgunk, és mérgelődünk, mert nem akarjuk azt a terhet. De ahogy telik az idő, van, hogy elég néhány perc, máskor napok vagy hónapok telnek el, de végül ezek a feladatok újabb reményeket ébresztenek bennünk. Például: Biztos akar vele anya, meg apa valamit. Ők is így kezdték, először megtanulták, majd gyakoroltak és végül az életük egy másik részén a tapasztaltakat kamatoztatták. És valóban!

Ha a nevelkedésünket tekintjük, sok háborúnk volt a házimunka, tanulás vagy egyszerűen a szabad vagy nem szabad megtenni dolgok miatt. Amiket először dúlva-fúlva csináltuk meg, morgolódva tűrtünk el a szüleinktől, tanárainktól, néha még a baráti társaságtól is, azok az évek múlásával már értelmet nyertek és rájöttünk, hogy amit régen megtanultunk, azt most használhatjuk és meglátjuk a célját. Így a későbbiekben már nem mérgelődünk, hanem nyugodtan tesszük meg. Abban reménykedve, hogy ezt is okkal kell „elszenvednünk”, eltűrnünk, megcsinálnunk vagy éppen nem csinálnunk. És végül, bár lehet, hogy osztálytársak, barátok cikis dolognak tartották, amit csináltam, de reménykedtem abban, hogy anyáék tudják, hogy mi a jó nekem és végül nem szégyenültem meg előttük.

Így van ez minden harcunkkal az életben. Minden fájdalom, veszteség vagy küzdelem során. Kénytelenek vagyunk néha tűrni és elviselni, éppenséggel „elszenvedni”. És a háborúnk minden csatája közelebb visz minket a reményhez, mely nem szégyenít meg, ha Istennek szerelme van a mi szívünkben! J Ugyanis akkor mindig valami jót kapsz a reményed jutalmaként.

Isten mindig a legjobbat tervezi számunkra. Higgy vakon Benne!

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak."Róma 8:28

Bordás Krisztina

 

Ki van jelen?

Oldalainkat 159 vendég és 0 tag böngészi